A fogtechnika egy mindennapos dilemmáját próbáltuk megfejteni Hanser Zsolt fogtechnikus mester és Szepeshelyi Szabolcs fogtechnikus segítségével. A Kulzer Hungary két előadója már 12 éve együtt dolgozik, és bár családi szálak is összekötik őket, azt mondják, nem ez az oka annak, hogy jól kijönnek egymással, és kiválóan együttműködnek szakmailag. Úgy tűnik, megtalálták a tökéletes egyensúlyt az örök kérdésben: esztétika vagy funkció? Jurás Edina interjúja.

Hanser Zsolt & Szepeshelyi Szabolcs
Hanser Fogtechnika
Fotó: Püsök Renáta

“Mind a ketten felismerjük, hogy mi az, amiben gyengébbek vagyunk, és mi az, amiben jobb a másik. Nem küzdünk olyannal, amiben jobb a másik, inkább átadjuk a feladatot.”

Eláruljátok, mi a titkotok? Mi a nyitja a Ti közös sikereiteknek, a harmonikus együttműködésnek?

Szepeshelyi Szabolcs: Sikeresek ezért tudunk lenni, (ha ezt sikernek nevezzük) mert mindketten szeretettel és szenvedéllyel csináljuk azt, amit csinálunk. Egyikünknek sem kevésbé fontos a funkció, sem az esztétika, viszont a közös munkáinkban mondhatjuk, hogy Zsolt a funkcióért én pedig az esztétikáért felelek. Egy jó pótlás elkészítésénél elválaszthatatlan a két fogalom.

Hanser Zsolt: Mind a ketten felismerjük, hogy mi az, amiben gyengébbek vagyunk, és mi az, amiben jobb a másik. Nem
küzdünk olyannal, amiben jobb a másik, inkább átadjuk a feladatot.

Mitől működőképes ez a szakmai kapcsolat köztetek?

 Sz. Sz.: A válasz egyszerű, mindig közösek a céljaink! A közel 13 év alatt, amit együtt töltöttünk idáig, egy szóváltásunk sem volt. Talán még egy dolgot tudnék mondani, a jókedv!  Mi humorral oldjuk a nehezebb pillanatokat.

H.Zs.: Mindketten értjük a poént, és tudjuk hol a határ. Humorosan közöljük egymással amit szeretnénk, és nincsenek súrlódások.

Gondolom ez köszönhető annak is, hogy már nagyon régről ismeritek egymást?!  Szabi itt nőtt fel, a szemed láttára.

H.Zs.: Nagyjából igen, de mindegyikünk életében vannak olyan emberek, akikkel együtt nőttünk fel, akikkel sokat vagyunk együtt, mégsem működik úgy a kapcsolat, mint ahogy kettőnk között. Mi sem tudjuk a pontos titkát. Viszont ez minden területen így van. Tavaly nyáron több napon keresztül konyhabútort készítettünk. Amikor kész lett, az asztalos felajánlott mindkettőnknek egy állást, arra az esetre, ha nem megy már a fogtechnika. (Nevet ) Pontosan azért, mert így tudtunk együtt dolgozni. Mindketten tudjuk, hogy mi a dolgunk, hogyan tudja a másiknak a munkáját segíteni.

 Sz. Sz.: Amin együtt dolgozunk, legyen az bármi, ismerjük az elkészítésének a menetét. Nem kell egymáshoz sem szólnunk és tudjuk, mit kell csinálni. Mintha egy fejjel, de 4 kézzel dolgoznánk.

Hanser Zsolt & Szepeshelyi Szabolcs

Fotó: Püsök Renáta

“Mindenkinek a munkájára lehet negatívumot meg pozitívumot is mondani, csak az a kérdés, hol húzzuk meg ezeket a határokat. “

Hanser Zsolt – Fogtechnikus mester

Fotó: Püsök Renáta

Ezt a rugalmas együttműködést napi szinten hogy kell elképzelnünk a munkáitokban?

Sz. Sz.: A nagyobb munkákat közösen csináljuk. Ismerjük a másik erősségét és tudjuk, hol nem értenénk egyet, ezért azt a munkafolyamatot az csinálja, aki jobban ért hozzá. Az így elkészült munkába mindkettőnk legjobb tudása kerül bele.

H.Zs.: Ha egy átlagos fogsort készítünk, eszünkbe se jut, hogy nekiálljunk a másikat minősíteni, mert bízunk egymásban, és tudjuk, hogy még így is sokkal jobb lesz a végeredmény. Az egyéni kialakításnál pedig Szabi az esztétikára, én pedig a funkcióra fektetek több hangsúlyt.

Hogyan kezeltek a munkátokban egy olyan szituációt, melyben mondjuk maximális szakértelemmel, maximális minőségben megcsináltok egy fogsort, a páciensnek pedig valamiért esetleg nem nyerte el tetszését?

H.Zs.: Megbeszéljük, hogy pontosan mi a cél. Amennyiben készítünk egy fogpótlást, (aminél nagyon ragaszkodom a funkcióhoz) de végül a páciensnek nem tetszik, akkor Szabi jelzi, hogy ennél az esetnél most fontosabb lesz az esztétika. Akkor Szabi szépen megcsinálja úgy, ahogy kérik, és átadjuk. Az én lelkem persze nem teljesen nyugodt (nevet), de tudjuk kezelni az ilyen eseteket is egymással. Először mindig úgy csináljuk, ahogy szerintünk jó, aztán ha érkezik egy visszajelzés, akkor aszerint alakítjuk.

Sz. Sz.: Persze az ésszerű és szakmai határokon belül.

A szakmai kritikáról, és kommunikációról mi a véleményetek?

H.Zs.: A kommunikációra maximálisan odafigyelünk. Mindenkinek a munkájára lehet negatívumot meg pozitívumot is mondani, csak az a kérdés, hol húzzuk meg ezeket a határokat. A páciensek megmutatják régi fogpótlásaikat, amit mi sosem minősítünk, megpróbáljuk a helyzetet emberileg is jól kezelni. Elmondjuk, hogy anno, amikor a lenyomatot levették, ez volt a szituáció, a mostani szerint meg így fogjuk elkészíteni. Ha lehet korrigálni egy fogsort, nem is készítünk másikat. Mi mindig, mindent megbeszélünk, szerintem a szakmában ez lenne az egyik legfontosabb dolog. Az orvossal is, hogyha kell, akkor ezerszer átbeszélni.

Kettőtök közül ki az, aki inkább részt vesz ezekben a kommunikációs folyamatokban?

Sz. Sz.: Zsolt. Minden szál nála fut össze, így nincs félreértés.

H.Zs.: Szerintem minden jó emberi kapcsolat alapja a kommunikáció. Az orvosainkkal is mindent megbeszélünk, akár többször is, mert hosszú távon csak így működünk jól, orvos- fogtechnikus. Ismerjük azt a játékot amikor több ember egymás mellé áll, az első súg valamit a második fülébe, majd továbbadja. A végén mindig van eltérés. Na ezért fontos a kommunikáció!

Retúr munka nálatok milyen gyakran fordul elő?

H.Zs.: Azok az orvosok, akikkel mi kapcsolatban vagyunk, sok fényképet küldenek a páciensekről és a szituációról, ez nagyban segíti a munkánkat. Van, hogy korrekcióra visszakapunk munkát, de ezek nagy része külföldi, ott mindenki próbál inkább kompromisszumot kötni. Szerencsére visszajelzéseket kapunk az orvosaink 90%-ától, így mi is tudjuk, hogy jó lett- e a fogpótlás vagy nem, akkor tudjuk, hogy mire kell jobban odafigyelni.

A nehezebb időszakokat, amikor a mókuskerék sűrűjében vagytok, hogy tudjátok átvészelni? Honnan merítitek mindig az új lendületet, hogy ne fásuljatok bele a szakmába?

Sz. Sz.: Azért csináljuk ezt a szakmát, mert szeretjük. Persze vannak időszakok, amikor reggeltől estig lehajtott fejjel, roham tempóban nyomod a melót, amiben én nem sok örömöt találok, de sokat segít, ha olyanokkal vagy akikkel jól érzed magad.

H.Zs.: Igen, mert ilyenkor látszik, milyen jól viseljük a terhelést. Érezzük, hogy egy csapat vagyunk, nem kell senkinek egyedül megoldania semmit. Odafigyelünk egymásra, látjuk azt, hogy kinek van éppen szüksége segítségre. Az is motiváló, hogy mindenki szívesen jön be reggel dolgozni. Nyilván vannak napok, amikor olyan munkák készülnek, hogy tényleg csak gyártóknak érezzük magunkat és nem fogtechnikusnak, de azokban is törekszünk a maximálisra.

Technikailag mennyire tartjátok a lépést a fejlődéssel?

H.Zs.: Nálunk most minden működik, egyik gépünk sem elavult, a karbantartás hosszú távon maximálisan elegendő. A labor nincsen csili- vilire megcsinálva, de nekünk azt a hangulatot adja, amilyenek vagyunk. Mi így érezzük jól magunkat. Amit nem muszáj nekünk megcsinálni, azt inkább odaadjuk másnak. Próbáljuk azt is felismerni, miben vagyunk jók és mivel tudjuk megkönnyíteni a saját munkánkat.

Hogyan és hol látjátok magatokat 10 év múlva?

Sz. Sz.: Ugyanebben a pincehelyiségben, max egyszer kifestünk! (nevet) Úgy gondolom, nem vágyunk többre, nagyobbra, mint amink most van. Muszáj haladnunk a korral, de amíg szükség van kézi munkára a szakmában, addig szeretnénk minél tovább,  hagyományosan készíteni a fogpótlásokat. Valamint a szakma szeretetét, sok éves tapasztalatainkat és tudásunkat minél több érdeklődőhöz eljuttatni!

“Azért csináljuk ezt a szakmát, mert szeretjük… “

Szepeshelyi Szabolcs  – Fogtechnikus

Fotó: Püsök Renáta