Egyensúly, motiváció és kitartás – Daróczy-Kiss Virginiával beszélgettünk a sikeres tanulás és szakmai fejlődés legfontosabb feltételeiről. Előfordulhat, hogy útközben szembesül valaki azzal, hogy a fogtechnikai pálya nem neki való, azonban azok, akik megtalálják benne mindazt, amit kerestek, kellő motivációval és kitartással könnyen kitaposhatják saját útjukat, és komoly sikereket érhetnek el. Virginia elmesélte, neki hogyan sikerült. Jurás Edina riportja.
Fotó: Püsök Renáta
Miért esett a választásod a fogtechnikára, amikor pályaválasztás előtt álltál? Mi volt a kezdeti motivációd?
Egy barátnőm, aki ezzel foglalkozott, azt mondta, hogy a fogtechnikához nem csak az elméleti tudás fontos, hanem kézügyesség is kell. Tudta, hogy én kiskorom óta szerettem rajzolni, még azon is gondolkoztam, hogy esetleg festőművész leszek. Végül is ő és a szomszédom beszélt rá, aki szájsebész. Ő látta a festményeimet meg a munkáimat, és mondta, hogy akinek van kézügyessége, az aranyat ér a fogtechnikai szakmában. Tulajdonképpen az ő biztatásukra döntöttem így. A fogtechnika kicsit egészségügyi, kicsit iparos és kicsit művészi szakma is, én pedig mindig szerettem a változatos sokoldalú dolgokat, az én életem is ilyen.
Sikeresen elvégezted a két éves fogtechnikus gyakornok képzést, jelenleg pedig folyamatban van a harmadik év, a fogtechnikus bizonyítvány megszerzése. Most visszatekintve milyennek érezted a tanulói időszak elejét?
Úgy indult, hogy nekem igazából se kép, se hang nem volt a fogtechnikával kapcsolatban. Csak laikusként, amit úgy innen-onnan hall az ember. Nem gondoltam át, hogy igazából mi vár rám, de sokakat elriasztott. Elsősként még huszonnyolcan voltunk az osztályban, a harmadikos felvételire már csak körülbelül nyolcan mentünk. Én kifejezetten olyan típus vagyok, aki szeret leülni, és hosszan pepecselni a dolgokkal, és mellette az elmélet és az anatómia is érdekel. Úgy érzem, hogy megtaláltam azt, amit szeretek, és érzek magamban elég ambíciót, motivációt, hogy ezt szeretném később is, úgy körülbelül életem végéig csinálni. Most mindenesetre jön a harmadév, utána pedig majd meglátjuk, merre tovább.
“Úgy érzem, hogy megtaláltam azt, amit szeretek, és érzek magamban elég ambíciót, motivációt, hogy ezt szeretném később is, úgy körülbelül életem végéig csinálni…”
Akik ismernek már a szakma világában, sokan tudják Rólad, hogy egy másik hivatást is hoztál magaddal. A modellkedés mellett kezdted el a fogtechnikai tanulmányaidat. Mennyire nehéz ezt összeegyeztetni, szakmailag két teljesen különböző területen dolgozni és tanulni?
Az elmúlt körülbelül nyolc évben külföldön éltem, dolgoztam, külföldi ügynökségem van. Amióta itthon vagyok, sokkal kevesebb felkérést kapok, egyre ritkábban járok castingokra. Még, mint tanuló meg tudom tenni, hogy egy-egy felkérés kapcsán kicsit eltűnök, de a fogtechnikusi munka mellett azért erre már nem lesz lehetőségem. Úgy is tervezem, hogy előbb-utóbb a két szakma közül választanom kell majd. Az valószínűleg a fogtechnika lesz.
“Nem könnyű feladat megtanulni a természetes fogazat optikai, anatómiai tulajdonságait leképezni, reprodukálni. A szorgalmon túl kell hozzá egy esztétikai és művészi érzék.”
Világjáró modellként milyen szépséget voltál képes meglátni egy olyan szakmában, ami napi szinten helyhez, „asztalhoz köt”?
Elsőként a művészi vonalat fedeztem fel benne, majd a funkcionalitást. Azt, hogy nagyon fontos úgy megcsinálni a munkát, hogy anatómiailag és funkcionálisan is korrekt legyen.
Nem könnyű feladat megtanulni a természetes fogazat optikai, anatómiai tulajdonságait leképezni, reprodukálni. A szorgalmon túl kell hozzá egy esztétikai és művészi érzék. Nem próbáltam még ki minden technikát, de az eddigiek közül a kerámia tetszik a legjobban – pont ezek miatt -, illetve mintázni is szeretek. Ezekben a munkafolyamatokban ki tudom élni a kreativitásomat.
A tanulói évek alatt eddig milyen munkafolyamatokat volt lehetőséged megnézni, kipróbálni?
Mivel az első tanévben tanlaboros voltam, azokat a feladatokat láttam és gyakoroltam, amik a vizsgakövetelményekhez tartoztak. Majd indultam a protetikai és mintázó versenyeken, ahol helyezést elérve továbbjutottam a győztesek versenyére. Addigra meg kellett tanulnom a kerámia és kerámia- mikrokompozit anyagokat használni.
Jövőbeni tervek között, ha elvégezted az iskolát, szerepel esetleg a külföldön való munkavállalás lehetősége, vagy szeretnél itthon gyökeret ereszteni?
Első lépésként itthon szeretnék kellő munkatapasztalatot szerezni. Szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy erős és biztos alapom, mielőtt továbblépnék. Abszolút nem zárom ki a külföldöt sem a fejlődés érdekében, de mivel én nagyon szeretem és ragaszkodom Magyarországhoz, biztos, hogy mindig haza térnék.
Ha jól tudom, Makó Jánost Te fogod a jövőben kísérni egyes utazásaira, főként spanyol nyelvterületekre tolmácsként. Milyen kapcsolódásod van a spanyol nyelvhez?
Anyukám Bolíviából származik. Otthon születésem óta spanyolt hallok és beszélek, illetve ahogy említettem sokáig külföldön éltem, melynek is köszönhetően sokat fejlődött az angolom és a spanyolom. A mai napig természetes, hogy otthon néha spanyolul, néha magyarul válaszolok. Amikor a modellkedés által kiköltöztem Szingapúrba, két spanyol anyanyelvű lakótársam volt, így nekik köszönhetően három hónap alatt rohamosan fejlődött a nyelvtudásom. Úgy jöttem haza, hogy végig spanyolul beszéltem anyukámmal, aki teljesen meg volt lepődve és nagyon örült neki. A spanyolról még annyit, hogy bár én jól értem meg beszélem a nyelvet, de a szaknyelv más. A szaknyelvet külön tanulni kell a spanyolban is. Ennek érdekében, hogy először magyarul legyek tisztában a helyes szaknyelv használatával, hogy utána majd megfelelően tudjak fordítani spanyolra,
Makó János kurzusait rendszeresen látogatom, és tanulok.
Mit tudnál mondani, tanácsolni egy olyan fiatalnak, aki pályaválasztás előtt áll, és gondolkodik a fogtechnikán?
Én mindenképp bíztatnám, főként akkor, ha van vonzódása a művészethez is, érez magában kreativitást, alkotói készséget, szorgalmat, de a legfontosabb, kitartást. Akkor mindenképp érdemes belevágnia, mert ezeket a tulajdonságokat a fogtechnikában ki lehet élni.
Én most éppen valami ilyesmit is érzek.
Segítsen tapasztalataival, ossza meg ötleteit!
Kérjük, ossza meg velünk az ötleteit és véleményét Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/KulzerHungary/