Az elégedett és boldog páciens a fogászati szakma minden szereplőjének legfontosabb célja. Temple Roland fogtechnikussal beszélgettünk arról, hogy milyen módon alakíthatjuk úgy a szakmaközi emberi kapcsolatokat a napi munkától a konferenciákon, képzéseken megtartott előadásokig, hogy ez a közös cél megvalósulhasson. Mi kell az összhanghoz a laborban és a rendelőben? Hogyan lesz szakmai együttműködésből barátság? Jurás Edina interjúja.

Fotó: Békési Tamás

Mi az, amit szeretsz a fogászatban, fogtechnikában?

A változatosságát, és azt, hogy folyamatosan van benne kihívás. Huszon évig csináltam az analóg fogtechnikát, most két éve már a digitális technikát is. Éjszakáim, hétvégéim és sok lemondás árán tanultam meg ezt az egészet. Meggyőződésem, hogy gyakorlatilag végtelen energiát kell valamibe beletenni, hogy működjön. Persze nem lehet mindent feláldozni a munkáért, de azt gondolom, hogy ha valaki ennyire elhivatottan és ilyen nagy lendülettel csinál valamit, akkor tényleg – ahogy szokták mondani –, hegyeket el lehet tolni.

Hol tartasz most szakmailag?

Természetesen a tanulás és fejlődés folyamatos, de úgy hiszem 26 év után kevés olyan eset van amire nem tudok megfelelő megoldást. Persze így is sűrűn akadnak fejtörők, de épp ez a szakma szépsége. Mindenki értékét, pénzben is kifejezve, az határozza meg, hogy milyen méretű és összetettségű problémát tud önállóan megoldani. Ez az élet bármely területére igaz. Ehhez alázat, szorgalom, tapasztalat és persze adottságok is szükségesek. Büszke vagyok a kollégáimra akikkel rövid idő alatt óriási fejlődést ért el a labor. Az implantátum protetikában, ami a cég egyik fő profilja, azt gondolom a csúcson vagyunk.

Azért biztosan vannak hullámvölgyek, a kudarccal meg tudsz birkózni?

Igen.  Igaz letör egy rövid időre, de utána kétszeres erővel törekszem, hogy kijöjjek belőle, nem hagyom annyiban.

„Büszke vagyok a kollégáimra akikkel rövid idő alatt óriási fejlődést ért el a labor.”

Szerinted mi kell ahhoz, hogy jó legyen a viszony az orvosokkal és az alkalmazottakkal is?

Nekem van egy  értékrendem, ami abból a hármas egységből áll össze, hogy a legfontosabb az ember, utána a munka és csak aztán jön a pénz, ami csak eredmény sohasem cél. Nem vagyok üzletember, nekem az orvosaimmal való kapcsolat az érték. Egyszerűen érdekelnek az emberek, és szeretem őket. Az alkalmazottakkal pedig ugyanabban a csónakban evezünk nap mint nap együtt. Mindegy, hogy én épp az evező mellett ülök, vagy a kormánynál. Együtt élünk itt 10-12-15 órát, azt szoktam mondani, hogy nem is igazán alkalmazottaim vannak, hanem inkább társaim, partnereim a közös munkában. Az orvosaimmal is egyenrangú felek vagyunk, sőt néha már barátok. Nagy hangsúlyt fektetek a kommunikációra. Mindenkinek igyekszem megadni a tiszteletet, de ezt kölcsönösen el is várom. Szerintem az én kapcsolatom a partnereimmel és az alkalmazottjaimmal azért jó, mert ilyen a hozzáállásom.

Ez szakmailag megtérül?

Igen, a visszaigazolás folyamatosan megvan, főleg, amikor a páciens is boldog. Mi munkatársak vagyunk, az orvossal, alkalmazottakkal, ugyanazt a szekeret húzzuk. A betegnek, a páciensnek kell megfelelni, és együtt kell jó munkát csinálni.

Hogyan kezdtél előadásokat tartani?

 Egy szerdai napon felhívtak, hogy kéne egy 15 perces kis prezentációt tartani Dr. Götz Gergely előadása után (akit akkor még nem is ismertem), mert a fogtechnikai oldalról is kellene pár szót mondani. Kérdeztem, hogy mikor, azt mondták pénteken délelőtt. Volt mondjuk pár perc ameddig le voltam sújtva, hogy most mit csináljak, mert elég maximalista vagyok. Én nem állok ki hatvan orvos elé úgy, hogy nem vagyok felkészülve. Elment rá a teljes szerda éjszakám, a csütörtök éjszakám, anyagokat kerestem, fotóztam, összeraktam, végiggondoltam valami koncepciót a fejemben, és lett a 15 percből olyan 35-40. Gergővel ez egy nagy egymásra találás volt, a barátságunk nagy ajándék mindkettőnk számára.
Azóta már közösen tartjuk a kurzusokat, amik így sokkal színesebbek és informatívabbak.

„Igyekszünk minden felmerülő témát alaposan körüljárni, mert nekünk az a legfontosabb, hogy feltétlenül elégedetten távozzon mindenki.”

Az előadásaitokon általában egy konkrét témához ragaszkodtok, vagy több területről is szó esik?

Az előadásunk címe a Héjkészítés elmélete, gyakorlata, ehhez képest van, amikor fél órát az orálszkennelésről beszélgetünk. (nevet) Persze ez egyáltalán nem baj, lehet ezer más dolgot belerakni, ami egyébként izgalmas, érdekes, miközben eltér esetleg a címtől. Aki eljön az előadásunkra, elég komplex dologgal találkozik, és a címben megfogalmazott téma mellett sok más érdekességet is hallhat. Igyekszünk minden felmerülő témát alaposan körüljárni, mert nekünk az a legfontosabb, hogy feltétlenül elégedetten távozzon mindenki. Lehet, hogy a következő előadáson az lesz a címben, hogy digitális forradalom, utána pedig beszélgetünk a lenyomattechnikákról, a héj-előkészítésről is.

Akkor jön egyik kihívás és cél a másik után, de hogyan tartod fent ilyen intenzíven a motivációt?

Elsősorban azzal ami talán a legnagyobb áldás, hogy imádom a szakmámat.
Fontos továbbá, hogy tudom azt, hova szeretnék eljutni. Ahogy Einstein mondta: „Az élet olyan mint a biciklizés. Ahhoz, hogy megtartsuk az egyensúlyt folyamatosan mozgásban kell maradni.” Az emberi kapcsolatok elsődlegesek  számomra, imádok segíteni az embereknek, ez nekem a szenvedélyem. Szeretem feszegetni a gépek, az anyagok és az emberek határait is, mert csak az visz előre. Ezért nem vagyok fáradt, mert ezek motiválnak.