Makó János Magyarország egyik legelismertebb fogtechnikusa. Kurzusaival bejárta a világot, szinte mindent elért, ami ebben a szakmában elérhető. Azonban a sikert nem tálcán kínálták, évtizedek munkája, kitartó tanulás és sosem szűnő szakmai kíváncsiság vezette, és vezeti a mai napig. Megkérdeztük tőle, mit gondol a szakma előtt álló digitális jövő kihívásairól, és hogy mit tanácsol a következő generációknak. Jurás Edina interjúja.

Évek óta tartasz kurzusokat, sokat vagy külföldön, mennyire vagy előre betáblázva?

 Nagyjából egy évre előre, kicsit többre. A hazai kurzusok is hamar betelnek – rendszerint már a meghirdetés előtt. Tavasszal és ősszel tartok itthon 6 napos ,,anatómia maratont”, amire sok külföldi kolléga is eljön. Voltak már résztvevők pl. Horvátországból, USA-ból, Ukrajnából, Franciaországból, Boszniából, Litvániából, Romániából, Görögországból, Szerbiából, Észtországból, Szlovéniából, Bulgáriából, Lengyelországból, Algériából…Péry Nóri szokta szervezni ezeket a képzéseket és angolra is ő fordít.

Mikor, a szakmai élet mely időszakában érdemes a kurzusodon részt vennie egy fogtechnikusnak, fogorvosnak? Az alap tudáshoz lehet hasznosabb, vagy amikor már nagyobb a rálátása a kollégáknak a szakmai dolgokra?

 Mást tanul belőle az, aki a pályája elején jön, mást az, aki tíz-húsz évnyi munka után vesz részt, vagy esetleg amikor már tanít. Ha valaki (nem teljesen!) kezdőként végzi el, szinte biztos, hogy már egészen másképp fog elindulni a szakmai gyakorlatban, gondolkodásában. Egy gyakorlott fogtechnikusnak /fogorvosnak pedig a tapasztalatából, esetleges kudarcélményeiből adódóan lehetnek olyan kérdései, amikre itt választ kaphat vagy megérthet dolgokat. Van, aki azért is jön, hogy a tanítási módszerekből is inspirálódjon.

Fotó: Békési Tamás

“Mindenki, aki eljön a kurzusra, figyel, és látszik, hogy mennyire akarja. Nekik mondani és mutatni új dolgokat, látni, ahogy örülnek neki, hogy megváltozik kicsit a gondolkodásuk, az maga a csoda.”

Rengeteg kurzust tartottál már, sosem untad meg?

 Nem, de történt már olyan, hogy egy nap szünettel két ötnapos kurzust szerveztünk Brazíliában, majd ugyanezt Kolumbiában. Akkor már azt mondtam, hogy nem ártana egy kicsit több szünet. (nevet) De ahogy elkezdtem, már élveztem megint.

Mi a titok, hogy ennyi év után is ilyen lelkesedéssel éled meg a hivatásod?

 Mindig születnek érdekes kérdések, amikre nem tudok válaszolni. Azoknak utánanézek, kitalálok új módszereket a szemléltetéshez, magyarázatokhoz -ez mindenképpen klassz kihívás. Nagyon jó érzés a tudást továbbadni azoknak, akik érdeklődnek. Az ember ezt akkor is érzi, ha van gyereke. Megtanítod valamire, és látod, hogy a gyerek örül, hogy megtanulta. Ha valakinek úgy adunk, hogy örül neki, az végigkíséri az életünket. Mindenki, aki eljön a kurzusra, kíváncsi, figyel, és látszik, hogy nagyon akarja. Nekik mondani és mutatni új dolgokat, látni, ahogy örülnek neki, hogy megváltozik kicsit a gondolkodásuk, szemléletük, munkájuk, vagy csak kicsit is hozzáadtam az egyébként jókora tudásukhoz- az maga a csoda. Ráadásul sokszor én is tanulok tőlük, inspirálnak.

Most életednek milyen szakaszában vagy?  

Tanításból megélni, közben járni a világot úgy, hogy ,,ezt dobta a Sors”, egy óriási szerencse. Ezidáig kb. 28 országban jártam a fogak anatómiája miatt, rengeteg embert megismertem. Hihetetlen állapot, nehéz felfogni, annyira jó, tényleg, valószínűtlenül durva. Sok mindenkinek hálás vagyok érte.

A neved fogalommá vált a szakmában. Mit mondanál, hogyan lehet valakiből „Makó János”?

Ne Makó János legyen belőlük, hanem önmaguk legyenek! Járják a saját útjukat! Minél több módszert, tanítást próbáljanak ki, folyamatosan gyűjtsék magukba a tudást, amikből majd egyszer összeáll a kép – ami persze soha nem lesz teljesen kész. Amikor azt látom valakin, hogy szakmailag jó, és mondjuk már tartott egy előadást és úgy érzi, nem áll messze tőle a tanítás, akkor próbálom arra terelni, hogy ,,gyerünk oktatni!”. Ossza meg tudását! Ráadásul ezzel ő maga is rengeteget fog fejlődni! A Facebook is egy óriási lehetőség mindenki számára – szakmai fejlődésre, ismerkedésre akár ismertté válásra is. Hihetetlenül kitágult a világ.

Hogyan érkeznek a nemzetközi lehetőségek az ember életében? Keresned kellett, vagy Téged megtalált?

 Engem megtaláltak. Amikor még a kerámiás iskolámban oktattam, folyamatosan megosztottam a tanulóim munkáit, fotóit, hogy ismerjék meg Őket és esetleg még inspiráljuk is a kollégákat. Ennek lett egy olyan váratlan „mellékhatása”, hogy engem is megismertek, és híre ment az iskolának, az oktatási módszereimnek… Elkezdtek érdeklődni a külföldiek is az iskola illetve a kurzusok iránt. Van, hogy felfigyelnek valakinek a munkáira, munkásságára és pikk-pakk elkezdik hívni az embert.

“Most tartunk ott, hogy szükség van jó szakemberekre, akik manuálisan tudnak dolgozni, és olyanokra, akik digitálisan tudnak dolgozni. De az igazán jó szakember, akire sokáig szükség lesz, az, aki a kettővel együtt tud.”

Sok kolléga, aki jó készségekkel rendelkezik a szakmához, az esztétikához, funkcionalitáshoz, valamint ügyesen, magas színvonalon képes az alkotásait fotókon megörökíteni, nem osztja tovább munkáit a nagyvilágnak mondván, hogy még nem tökéletes, nem érzi elég jónak. Mit gondolsz erről?

 Szerintem nem teljesen jó hozzáállás csak azt bemutatni, ami már szerintük tökéletes. Természetesen én sem tudok tökéleteset csinálni, de amit olyannak érzek, hogy ,,megüt egy szintet”, amiből lehet tanulni, amivel esetleg lehet valamit tanítani, másokat motiválni, azokat szívesen megmutatom. Aki csak akkor akar nyilvánossá tenni valamit, amikor úgy érzi tökéletes, szerintem kicsit tévúton jár, hiszen akkor lehet, hogy soha semmit nem mutatnánk meg. Körbe kell nézni a világban. Aki követi facebookon és különböző más fórumokon a szakmai életet, az nagyon sokat tanulhat és taníthat, hozzáadhat más kollégák szakmaiságához. Manapság, a közösségi fórumoknak köszönhetően sokkal több munkát lehet látni, mint régen, bárkivel lehet kommunikálni ezért jobban lehet fejlődni is.

Véleményed szerint mi az oka annak, hogy bár sok tehetség feltűnik a tanulók között, sokan elkallódnak?

 A fogtechnikában egyértelműen kell az, hogy a kudarcélmény ne törjön meg téged. Ha jönnek a kudarcok, azt fel kell tudni dolgozni. Kell a tehetség, de tanulási készség és szakmai alázat is. Ezt kőkeményen meg kell tanulni, nem megy csak tehetségből, legfeljebb könnyebben tanul a tehetséges.  Az legyen fogtechnikus, akinek az átlagosnál kicsit jobb a kézügyessége, de emellett ma már nagyon fontos, hogy a pályakezdőket érdekelje a számítástechnika világa is.

 

Mit gondolsz/tapasztalsz a digitalizációról a szakmánkban, hogyan lehet a digitális jövőre felkészülni?

 Úgy gondolom, hogy az olyan laborok nagyon jelentős része, amelyek nem lesznek képesek vagy nem akarják a digitalizációt beépíteni a mindennapi munkájukba, egy idő után majd nem tudják felvenni a versenyt a digitális technológiát alkalmazó laborokkal. Nem is elsősorban a minőségre gondolok, hanem inkább gyorsaságra, az árakra és mennyiségre. De mindemellett a kiemelkedően jó ,,hagyományos” fogtechnikusok előtt még azért van jövő, mert még egy darabig talán nem tudja a gép a nagyon extra színeket, formákat megcsinálni, a különleges, egyedi igényeket kielégíteni…Bár már ez az idő is erősen közeledik. Tulajdonképpen a ,,gép teljesítménye” is az őt irányitó szakember tudásától függ.   Most még a digitális és a manuális fogtechnika együtt megy egy darabig, aztán egyre nagyobb teret hódítanak majd a ,,digitális fogtechnikusok”. Jelenleg épp egy olyan fázisban vagyunk, amikor mind a manualitásra, mind a digitális technológiára szükség van – tehát nincsenek könnyű helyzetben a pályakezdő fiatalok.

 Mivel bíztatnád a leendő utánpótlást?

Ez egy nagyon nehéz, de jó és szép szakma, nem kis stresszel. Használják az agyukat, használják még a kezüket, de mindenképpen úgy kell gondolkodniuk, hogy ők már ebből nem fognak megélni, ha mellette nem értenek a számítástechnikához is. Szeressék is persze, élvezzék a munkájukat – de ehhez rengeteget kell tanulni, dolgozni. Ragadják meg a lehetőségeket, olvassák a szakirodalmat, menjenek kurzusokra, versenyekre! Ezek segítenek a fejlődésükben, gyorsítják azt.  Csináljanak magukból jó fogtechnikust! Mások legfeljebb csak segítenek ebben, de az önépítő munkát nekik kell elvégezni.

Te, mint világjáró, hogy látod a magyar technikusok képességeit, tudását, felkészültségét?

 Nem lehet általánosítani, de az én tapasztalatom pl. a kurzusmunkák alapján az, hogy egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Sőt! A magyarok szép eredményeket érnek el a nemzetközi versenyeken is – már tanulóként is akár, melyhez kell a megfelelő készségeken, képességeken túl a jó labor háttér, szakmailag felkészült oktató, motiváció. Látva a kurzusokon készült munkákat, az utóbbi évek eredményeit, visszajelzéseit, jónéhány kolléga magas szakmai tudását – azt mondhatom, hogy általánosságban a magyarok megállják a helyüket a nagyvilágban.

 Említetted, hogy a mai napig igyekszel újítani, fejlődni. Te milyen módon képzed, fejleszted magad?

 Pl. a fogakat mai napig tanulmányozom. Mert mindig találok valami friss információt, esetleg rájövök valami újra. Legfrissebb élményem például, hogy azt hittem, hogy az elmúlt 20-25 év alatt ,,teljesen” megismertem a felső szemfog anatómiáját, de még mindig volt olyan jellegzetesség, amit nem rég ,,fedeztem fel”.

Próbálok szakmai könyveket, cikkeket olvasni, világszerte követem kollégák munkáit, módszereit, tanításait. Persze kritikus szemmel, mert bárki tévedhet. Én is. J  Minél több emberrel találkozom a kurzuson, annál jobban látom, hogy még felkészültebbnek kell lenni, ösztökél, hogy igenis tanuljak, és így nem tudom megunni ezt a dolgot.

Melyek azok a szakirodalmak, melyeket mindenképp tudnál ajánlani a tanulni, fejlődni vágyóknak?

A frontokkal kapcsolatban kedvnecem a Kataoka–Nishimura-könyv és Jan Hajtó könyvei, őrlő témában például színvonalas Hilton Riquieri vagy Paulo Kano könyve, a gnatológiában a Hermann – Szentpéteri és a Radnai-féle egyetemi könyvek. A szakirodalom nagyon fontos, és okosan kell őket tanulmányozni. Többek között attól lesz minden fogtechnikus más, hogy ki, mit hisz el, mit próbál ki, milyen tudást tesz a magáévá. Az az érdekes, hogy kitől tudok tanulni, mit tudok tanulni, és nagyon fontos, hogy az „önfejlesztő processzor” jól működjön az emberben.

 Makó János könyvajánlója:

  • Odontológia és gnatológia – Radnai Márta
  • Anteriores – Jan Hajtó
  • Nature’s morphology – Shigeo Kataoka, Joshymi Nishimura
  • NAT – Die Naturgemäße Aufwachstechnik – Dieter Schulz
  • Vorbild Natur – Paulo Kano
  • Gnatológia – Dr. Hermann Péter, Dr. Szentpétery András

Kérjük, ossza meg velünk az ötleteit és véleményét Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/KulzerHungary/