Fotó: Békési Tamás

Vannak laborok, ahonnan az országos versenyekre érkező tanulók rendre kimagaslóan szerepelnek. Tüskés Norbert fogtechnikus mester és üzlettársa laborjában évek óta sikeresen készítik fel az utánpótlást nemcsak a versenyekre, hanem a későbbi magas szintű szakmai munkára is. Sőt, közülük többen ott maradnak náluk alkalmazásban. Megkérdeztük, mi a sikerük titka, és milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy fogtechnikus-tanulónak, ha a legjobbak közé akar kerülni. Jurás Edina Interjúja.

Tudomásom szerint évek óta nyújtotok gyakorlati oktatást diákok számára, akik sorra kimagasló eredményekkel végeznek különböző versenyeken. Mi volt a kezdeti motiváció, hogy tanulókat foglalkoztassatok?

A legfőbb motiváció a tanulóképzésre, hogy nálunk csak olyan emberek dolgoznak, akik nálunk végeztek. Próbáltam külsőst felvenni, de egyszerűbbnek láttam, ha a nulláról elkezdek valakivel foglalkozni, megtanítom neki a szakmai minimumokat, aztán ha ezt sikerült elsajátítania, elviszem addig, hogy a későbbiekben fel tudjam venni alkalmazottnak. Itt nevelkedett, megkapta azt az elméleti és gyakorlati felkészítést, amit elvárunk, illetve ahogyan mi is dolgozunk.

Milyen létszámmal tanulnak nálatok a fiatalok?  

A három évfolyamra elosztva általában olyan öt, de voltak erősebb évek, amikor nyolc diákunk is volt. Aztán az egy másik kérdés, hogy ha egyszerre két-három nagyon tehetséges diák is végez, abból hányat tudok alkalmazni, mennyit kíván meg a munkamennyiség, de a többiek is olyan szintű képzést kapnak, amivel könnyen meg tudnak csípni jó helyeket, ahol minőségi munkát lehet csinálni, és jó fizetés van.

A diákjaitok már a tanulóévek kezdetén tisztában vannak vele, hogyha a teljesítményük hozza az elvárt szintet, akár munkalehetőséget is kaphatnak nálatok?

Igen, tisztában vannak ezzel. Egyeseknek ez is a célja, főleg azoknak, akik közelebbi városból vagy innen Szombathelyről jönnek hozzánk. Hat-hét éve kezdtünk egy együttműködést egy székelyudvarhelyi laborral is, olyan céllal, hogy nekik képezzünk ki tanulókat, ezért Erdélyből is minden évben van két-három tanulónk. Egy fiatalnak, aki eljön Székelyudvarhelyről úgy, hogy egy évben csak párszor tud hazamenni a barátaihoz, a családjához, elég komoly motivációja és szakmai elhivatottsága van. Aztán hogy kiből mi lesz végül, azt az határozza meg, hogy ki, mikor éri el a határait.

“…kérdés, hogy ha egyszerre két-három nagyon tehetséges diák is végez, abból hányat tudok alkalmazni, mennyit kíván meg a munkamennyiség, de a többiek is olyan szintű képzést kapnak, amivel könnyen meg tudnak csípni jó helyeket, ahol minőségi munkát lehet csinálni, és jó fizetés van.”

Mennyiben döntő ebben az oktató szerepe, és mennyit számít a tanuló tehetsége?

Mindkét fél kell hozzá: egy nagyon tehetséges, ügyes, szakmai alázattal megáldott tanuló, de ugyanannyira fontos hozzá a mester is, aki tanítja, motiválja, támogatja szakmailag, mentálisan, emberileg.

 A diákok számára rendezett országos és nemzetközi szakmai versenyeken sorra hallani, hogy diákjaitok kimagasló sikereket érnek el. Mi a titok?

A lehetőség nálunk mindig adott a versenyzésre, de a tanuló részéről kell, hogy legyen motiváció, szakmai alázat, „akarni vágyás”, hogy meg akarja mérettetni magát, el akarjon mélyülni ebben a szakmában.

Esetetekben hányan végzik a tanulók képzését, fejlesztését a laborban?

Ennek a metodikája egy saját tapasztalatból alakult ki. Rádöbbentem, hogy a tudásom akkor mélyült el, akkor értettem meg igazán összefüggéseket, amikor már hosszú évek óta tanítottam. Ezért a másod-, harmadéves tanulók mellett mindig van egy adott szegmensben dolgozó technikus, és odaküldünk egy elsőévest is. Igenis próbáljanak meg kommunikálni, tanulják meg a szakmai nyelvet, átadni a tudásukat.

Fotó: Békési Tamás

“A lehetőség nálunk mindig adott a versenyzésre, de a tanuló részéről kell, hogy legyen motiváció, szakmai alázat, „akarni vágyás”, hogy meg akarja mérettetni magát, el akarjon mélyülni ebben a szakmában.”

Milyen feltételekkel van lehetősége egy leendő fogtechnikus tanulónak bekerülni hozzátok gyakorlati képzésre?

Kétlépcsős felvételi rendszerünk van. A jelentkező először egy normál felvételit csinál, utána három hetet eltölt nyáron a laborban, ahol megismeri a társaságot, és hogy egyáltalán mit csinálnak itt. A három hét után leülünk, ő elmondja, mit látott, hogy érezte magát, és elmondjuk mi is, hogy el tudjuk-e képzelni az együttműködést vele, min kellene változtatnia esetleg a későbbiekben, ha szeretne itt tanulni. Természetesen ennek a felvételirendszernek nem titkolt szándéka az is, hogy presztízs legyen nálunk tanulónak lenni. A végső cél pedig, hogy fel tudjam venni alkalmazásba, és
olyan környezetet és anyagiakat tudjak biztosítani, ami mindkét fél számára megfelelő.

Amikor elköteleződsz és felelősséget vállalsz egy tanuló irányába néhány évre, pontosan tudod, hogy mit vállalsz?

Igen. A mit vállalok sokáig összefüggött azzal, hogy mit várok el. Mindenki egy kicsit magából indul ki, és az elvárásaim magammal szemben általában nagyok. Rend, fegyelem, szakmaiság, szakmai alázat, csináljuk kirobbanó formában mindig, miközben persze mindenkinél vannak mélypontok. Sokáig ezt vártam el másoktól is, aztán egy barátom rádöbbentett, hogy az egy dolog, hogy én személy szerint mit tudok, de ne várjam el mástól pont ugyanazt, mert nem biztos, hogy ő is elbírja azt a terhet. Nagy felismerés volt ez, megértettem, és le tudtam vetkőzni. Persze vannak minimumok, de ha már afölött vagyunk, megköszönöm, értékelem. Közben megpróbálom elvinni a tanulót a határig, de az ő határáig, addig amit ő bír, és nincs türelmetlenség. Van, akit egy erős középszintig lehet elvinni, van, akit egy országos versenyen elért jó helyig, és van, akinek olyan kimeríthetetlen tehetsége van, hogy egyszerűen nincsenek határai.

Mi a véleményed, az elmúlt évtizedekhez képest nehezebb most fogtechnikus tanulónak lenni?

Nem, nem, könnyebb, jobban kinyílt a világ, és ez nagyon jó. Sokszor mondom a tanulóimnak, hogy rengeteget kell böngészni a Facebookon, az Instagramon is mások munkáját, nézni a stílusokat, hogy beleégjen a retinájukba az adott rágófelszín, legyen meg fejben. Sokféle stílusú munkát kell vizsgálni, laboron belül egymásét is, a pozitív, negatív dolgokat is, nem szabad leragadni!

Mennyire tartod magad szigorú oktatónak?

Inkább következetesnek. A befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Bele kell tenni időt, energiát, digitalizáció ide vagy oda, ebben a szakmában nem lehet a rutint átugrani, kell az elméleti tudás. Viszont például volt olyan tanulóm, aki mikor eljutott egy bizonyos szintre, elkezdett érdeklődni a digitális tervezés iránt. Volt is lehetőség őt beültetni, angol nyelvtudás, számítógépes alapismeret megvolt – ezek nélkül elképzelhetetlen lett volna –, és egyszerűen csodákat művel a virtuális térben. Manuálisan elérte a határait, viszont amit most a virtuális térben meg tud csinálni, azzal simán túlszárnyalta magát.

Ezek szerint nálatok van lehetőség nem csak a manuális részét elsajátítani a szakmának, hanem belekóstolhatnak a tanulók a digitalizáció világába is?

Igen, persze. A szakmai alaptudást az iskolában kell elsajátítani, tőlünk a speciálisabb dolgokat tanulhatják meg – olyasmiket, amit a későbbiekben csak neves előadóktól kőkemény pénzekért tudnának. Sokan mondták, hogy hát a saját konkurenciádat képzed ki… Én azt mondom, hajrá, és még segítek is nekik, minden feltétel adott, mindent kipróbálhatnak, nincs bennünk szakmai irigység.

Tüskés Norbert tanulója, Bálint Kriszta a 2019-es Földvári Imre Országos Fogtechnikus Tanulóverseny győztese lett, gyönyörű munkájával. Gratulálunk mesterének Tüskés Norbertnek és Bálint Krisztának egyaránt!

Fotó: Békési Tamás

Fotó: Békési Tamás

Fotó: Békési Tamás

Segítsen tapasztalataival, ossza meg ötleteit!

Kérjük, ossza meg velünk az ötleteit és véleményét Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/KulzerHungary/