Fotó: Békési Tamás

Nem minden páciens alkalmas héjkészítésre, és komoly szakmai kihívást, sőt kommunikációs nehézséget is jelenthet, ha ezzel szembesíteni kell, és más alternatívák felé terelni. A héjkészítés elmélete és gyakorlata című kurzuson dr. Götz Gergely kollégájával, Temple Rolanddal az ilyen helyzetekre is igyekszik hasznos válaszokat adni a résztvevőknek. Előadásuk sikerének titka, hogy kiváló összhang van közöttük, és szakmai tudásukat igyekeznek igazán szórakoztató formában átadni. Dr. Götz Gergellyel arról beszélgettünk, mi kell ehhez az összhanghoz egy fogorvos és egy fogtechnikus között

Hány éve dolgozol a fogászatban?

18 éve. 2001-ben végeztem, azóta dolgozom, az elején még kétlaki élettel. 11 évet voltam az egyetemen is, és a végzés óta folyamatosan a családi magánpraxisban is.

Mi a szakterületed, és mi alapján esett rá a választásod?

Ez egy kicsit nehéz kérdés. Többek ilyenkor rosszallóan néznek rám, mert kvázi kimerítem a kontár polihisztor kategóriát a fogászaton belül. (nevet) Édesapám a fogpótlástani klinikán tanított, így a fogpótlástant alapból tudni kellett, anélkül nem élet az élet, de én szerettem volna valami mást, extrábbat is csinálni. Így jött a fogszabályzás. Ez nagy szerelmem lett: délelőttönként fogszabályzó, délután magánpraxisban már klasszikus, általános fogorvos lettem, eléggé rendesen fogpótlás iránnyal. Fokozatosan kezdett összeforrni, ami a kettőt összekapcsolja: a funkció és az esztétika. Ezáltal nagyon sok szempontból lehet nézni egy pácienst. Aztán belesodródtam egy kicsit az esztétikai fogászatba is, így ez a három pillér van.

„Fokozatosan kezdett összeforrni, ami a kettőt összekapcsolja: a funkció és az esztétika.”

A Kulzer Hungary szervezésében tartottál már előadásokat. A héjkészítés elmélete és gyakorlata címen Temple Roland fogtechnikus kollégáddal. Miért pont a héjkészítés volt a közös témátok?

10-15 évvel ezelőtt a héjkészítéssel kapcsolatos előadások még jó értelemben vett szájbarágós, step by step előadások voltak. Ez akkor nagyon fontos volt. Mostanra szinte a dentál showbiznisz kereteit súrolja egy-egy ilyen előadás. Ezzel nincsen baj, de aki először szeretne próbálkozni egy héjkészítéssel, az ettől iszonyatosan megriadhat: egy nem annyira szép mosolyú valaki beül a székbe, és a végén kiszáll egy hihetetlenül szépen dizájnolt, megtervezett, kivitelezett mosollyal, amiről szerintem a fogorvosok 90%-a azt mondja, hogy az életben nem tud ilyet csinálni, bele sem kezd. Innen jött az ötlet, hogy talán picikét vissza kéne térni az alapokhoz, és egy kicsit a magyarországi mindennapokra vonatkoztatva összerakni egy előadássorozatot.

Hogyan épülnek fel az előadásaitok? Mégiscsak két ember munkáját kell benne összehangolni.

Eredetileg csak az indirekt pótlásokról szóltak az előadások, később már főleg a héjakra fókuszáltak, és próbáltuk tényleg nagyon az alapoktól elmagyarázni, hogy mit miért érdemes csinálni. Nem bántóan, tehát nem úgymond felkészületlennek nézve a kollégáinkat, hanem rámutatva arra, hogy mi az, amivel küszködni fognak, mivel tudnak elkerülni apró bakikat, mire szánjanak több időt stb. Roland ebben maximálisan partner. Szakmailag is nagyon felkészült, és elmondja, ha egy szituáció nem alkalmas héjnak. És neki is meg lehet mondani, hogy hát nem teljesen erre gondoltam. Ha már egy csónakban evezünk, egy irányba húzunk, akkor tisztelni kell annyira egymást, hogy direktbe
megmondjuk, ha valami nem tetszik vagy tetszik. Hosszú távon ez eléggé gyümölcsöző tud lenni, mind a két oldal fejlődik belőle. Ez tényleg egy alkotótársi munka.

„…egy csónakban evezünk, egy irányba húzunk, tisztelni kell annyira egymást, hogy direktbe
megmondjuk, ha valami nem tetszik vagy tetszik.”

Mi az a plusz, ami miatt még érdemes megnézni az előadásaitokat?

Egyrészt próbálunk bele nagyon sok humort vinni, és sok-sok érdekes vagy megmosolyogtató esetet is felvinni a kivetített képekre, amiből lehet tanulni. Egy-két anekdotát elmondva bemutatni, hogy azért nem minden páciens alkalmas héjkészítésre, akár fogazatilag, akár mentálisan. Azt kell tudni, hogy ki az, akinek érdemes ilyen típusú pótlást készíteni. Másrészt nagyon kapacitáljuk a résztvevőket, hogy ha valami nem teljesen egyértelmű, vagy nekik van valami más tapasztalatuk, esetleg valami kudarcélményük, azt nyugodtan osszák meg. Lehet belőle tanulni, meg hátha tudunk rá valami ötletet vagy tippet, trükköt adni, és akkor a többiek sem fognak ebbe a hibába beleesni.

Említetted, hogy lényegében a páciensek részéről van igény a héjkészítésre, viszont nem minden esetben lesz héjkészítés belőle, mert nem biztos, hogy neki arra van szüksége.

Igen, talán erre fókuszált legjobban az előadás. Sok páciens jön azzal az igénnyel, hogy látta, hogy akár színész, színésznő, közéleti személyiség milyen szép héjat kapott, és ő is szeretne ilyet. De érdemes mindig szem előtt tartani, hogy azért, mert a páciens kér valamit, nem biztos, hogy 100%-ig azt kell végrehajtani. Érdemes terelgetni, mert hosszú távon egyrészt szebb is, és főleg hosszan tartóbb az eredmény.

Viszonylag ritka, amikor a szakmabelieknek fogorvos-fogtechnikus páros által tartott előadáson, kurzuson van módja részt venni. Ez pozitív tükör a szakmának, hogy igenis lehet fogorvosnak és fogtechnikusnak sikeresen együttműködni. A ti esetetekben milyen út vezetett ahhoz, hogy egy szakmai együttműködésből barátsággá forduljon át ez a „kapcsolat”?

Rolanddal ugyanazon az előadáson tartottunk előadásrészeket. Nem is tudtunk egymásról, de már ahogyan beszél az ember a hallgatóság előtt, látszik, hogy nagyon hasonló, egyívású „szakmaelmebetegek”, akik beszélgetnek. (nevet) Hamar kiderült, hogy hasonló gondolkodású és beállítottságú emberrel sikerült összekerülnöm. Aztán egy idő után kezdett átfordulni a munkakapcsolat egy komoly barátsággá is. A szakmával indult, de abszolút emberi oldala is lett, ami nagyon-nagyon jó, és nagyon hálás vagyok érte.