Sokszor nem is sejtjük, micsoda tehetség rejlik valakiben, ameddig nem találja meg a megfelelő terepet arra, hogy megmutathassa magát. Hosszú utat járt be Fekete Krisztián Márk a fogtechnikáig, de ma már a szakma is felfigyelt rá. SOS Gyermekfaluból indult, most versenyeken díjazzák a tehetségét. Jurás Edina Interjúja.

Fekete Krisztián Márk
Fotó: Püsök Renáta

Utólag visszagondolva mennyire volt hosszú, nehéz az út, hogy eljuss oda, ahol ma tartasz?

Nehéz, de nem lehetetlen. Szerencsémre nagyon konszolidált laboratóriumban kezdtem a tanuló időszakomat. Nagyon sok lehetőséget, figyelmet kaptam. Talán a jó formaérzéknek, vagy a művészi hajlamnak köszönhetően nem okoztak nagy fejtörést a tanulóként kapott feladatok. Így elég gyorsan tudtam belekóstolni az éles feladatokba, melyekben egyaránt voltak sikerek és kudarcok. Sokszor ösztönösen éreztem magamban az esztétikára való vágyat, hogy minél szebb, élethűbb megoldást találjak az adott munkára. Mivel kezdő vagyok a pályán- idén fejeztem be a fogtechnikus képzést- eddig még nem találkoztam olyan esettel, amiben nagy kudarcot éreztem volna- még biztos vár rám. Amit talán nagy nehézségnek érzek már így kezdőként is az-az, hogy mindenhol egyszerre kell tudni teljesíteni, megfelelni az életben. Értem ezt a munka világára, a magánéletre, és a kettő közötti egyensúlyra.

Mitől érzed hivatásnak és nem szimpla munkának a fogtechnikát?

Őszintén szólva az elején nem hittem, hogy ez lesz az én utam. Nagyon sok helyen dolgoztam már a gimnáziumi éveim alatt, és egyiket sem éreztem magaménak. Amikor először találkoztam egy komolyabb kihívással a fogtechnikában, akkor sokan értékelni kezdték azt, amit kihozok a „semmiből.” Ez nagyon jó érzéssel töltött el.  Aztán ez a megbecsülés tartotta bennem a lelket. A nehezebb időszakban mikor már termelésben dolgoztam, igazán ott jöttem rá, hogy ez számomra nem egy munka, hanem hivatás, mert nem éreztem az idő múlását, onnan tudtam, hogy vége a napnak, hogy beesteledett.

Fekete Krisztián Márk
Hibrid Kerámia overlay

“A nehezebb időszakban mikor már termelésben dolgoztam, igazán ott jöttem rá, hogy ez számomra nem egy munka, hanem hivatás…“

Ha vissza lehetne tekerni az időt, változtatnál-e valamin az elmúlt évekből?

Az igazat megvallva mindig lehetne valamin javítani, korrigálni. Nem is tudom, talán az első két évben nem fordítottam elegendő energiát a gyakorlásba, mert nem volt rajtam felelősség, nem voltak nagy kihívások. A gyakorlásban nem éreztem a megmérettetést. Ezen a hozzáálláson utólag változtatnék.

Milyen plusz kellett ahhoz, hogy tanulói évek alatt kitűnj a szakmabeliek előtt?

Személy szerint az életem során voltak pillanatok, amikor kitűntem a tömegből, valamilyen „adottságomnak” köszönhetően. De azok a dolgok nem hordoztak magukban akkora értéket, mint amikor egy számomra ismeretlen embernek javíthatok az életminőségén, megjelenésén és ebből nagyon sok visszajelzést kaptam, ami rettentő motiválóan hatott rám. A gyakorlatban nyújtott lelkesedésem, és munkáim alapján, a körülöttem lévők tanácsára jelentkeztem a szakmai versenyekre, gondolván, ha nálam tapasztaltabbak látnak ebben potenciált, akkor miért ne?! Veszteni valóm nincs! Ezután meglepődtem, hogy igazuk is lett, a versenyek egyfajta jó visszajelzések voltak a számomra, mikor többször is a dobogón végeztem. Eljuttatott a Dental Word-ön rendezett győztesek versenyére, ott ismét felállhattam a dobogó második fokára. Nagyon jó élmény volt és persze ott is sokat tanulhattam. Míg lesz lehetőségem, újra menni fogok, mert jobb és jobb akarok lenni. Ha az ember szereti azt, amit csinál, és van egy koncepció a fejében, akkor minden verejtéket elhullajt a tökéletes eredmény érdekében. Összegzésképp motiválnak a pozitív visszajelzések, és a kihívások.

“A gyakorlatban nyújtott lelkesedésem, és munkáim alapján, a körülöttem lévők tanácsára jelentkeztem a szakmai versenyekre, gondolván, ha nálam tapasztaltabbak látnak ebben potenciált, akkor miért ne?! Veszteni valóm nincs!“

Fekete Krisztián Márk
Fém-kerámia híd HeraCeram-al leplezve

Hogy érzed most magad? Helyeden vagy?

Jelenleg? Úgy érzem, hogy igen. Persze még nem megmutattam meg azt, ami bennem van. Úgy gondolom, hogy valami nagy dolgot akarok letenni az asztalra, ami számít és emberi értékekkel bír. Pályakezdőként már a jelenlegi helyen, ahol dolgozom, úgy érzem elegendő megbecsülésben van részem és egy pillére vagyok a cégnek. Apropó cég, lassan egy éve kaptam esélyt egy fiatal cégnél, az Implantmill Kft-nál. Itt nagyon sok lehetőséget kaptam a fejlődéshez. Már ez idáig úgy érzem, rengeteg tapasztalatot tudtam gyűjteni. Jelenleg azt gondolom, hogy nem csak egy irányt, hanem a szakma több szegmensét alapszinten magaménak tudhatok, ami számomra kincs. Szóval igen, úgy érzem, hogy egy olyan helyen vagyok, ahol sok mindent tanulhatok, egy nagyon jó környezetben.

Fekete Krisztián Márk
Fotó: Püsök Renáta

“ Jelenleg azt gondolom, hogy nem csak egy irányt, hanem a szakma több szegmensét alapszinten magaménak tudhatok, ami számomra kincs.“

Hogyan látod magad kb. 10 év múlva?

Ez nem egyszerű kérdés. Most úgy érzem, hogy az elvárásoknak megfelelően igyekszem teljesíteni azt, ami az én reszortom és igyekszem folyamatosan fejlődni. Vannak terveim a jövőbe tekintve. Nyitott vagyok a fogtechnika minden területére, mert személy szerint én nem hiszem, hogy jó szakember lennék, ha csak egy területen dolgoznék. Azok táborát erősíteném, akik átlátják szakma területeit. Amennyiben egy technikus meg tudja oldani az adott pótlást A-Z-ig, akkor ő egy teljes értékű mestere a szakmának és én mindenre rá szeretnék látni, egy átfogó tapasztalatot szeretnék kapni a szakmából. Szóval a jövőben az a célom, hogy több területhez tudjak nyúlni, hogy segítsem a saját munkám, és ne kelljen várnom egy plusz emberre. Ennek következtében, a tudásomhoz megfelelően, egy labort szeretnék egyszer irányítani a saját szemszögemből, mert mindig születnek bennem újabb és újabb ötletek, amit szeretnék megvalósítani, átadni másoknak. Persze, ha minden jól alakul egy saját céget is alapítanék egyszer, amihez még nagyon sok idő, tudás, és anyagi forrás szükséges. Szerintem mindig kell, hogy legyenek céljaink, mert nélkülük nem haladnánk előre.